A mai világban sokan úgy tekintünk a hibákra, mintha azok valami szégyellnivaló, gondosan rejtegetendő titkok lennének. Olyan dolgok, amiket gyorsan „eltüntetünk”, vagy legalábbis megpróbáljuk úgy tenni, mintha meg sem történtek volna. Pedig a hibák valójában sokkal értékesebbek annál, mint amennyire tartunk tőlük – ugyanis a hiba beismerése több mint bölcsesség: bátorság, emberi mélység és fejlődési képesség.
A hiba beismerése nem gyengeség – éppen ellenkezőleg
Sokan azért nem vállalják a tévedéseiket, mert tartanak attól, hogy gyengének vagy alkalmatlannak tűnnek. Holott éppen az a gyenge, aki görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy mindig igaza legyen.
Aki elismeri, hogy hibázott, arról az derül ki:
hogy képes önreflexióra,
hogy nem fél szembenézni a valósággal,
és hogy a fejlődést előbbre tartja az egójánál.
Ez pedig olyan tulajdonság, amit bárki értékel – családban, párkapcsolatban, munkahelyen, bárhol.
Miért olyan nehéz mégis kimondani, hogy „tévedtem”?
Mert a hiba önmagában nem fáj.
A hiba kimondása fáj.
A pillanat, amikor magunknak is bevalljuk, hogy rossz döntést hoztunk, valamit elrontottunk, vagy egyszerűen nem figyeltünk. Ez az ego egyik legnagyobb próbatétele: el kell engednie azt a képet, amit saját magáról alkotott.
De itt jön a csavar:
Ha sikerül kimondani, hogy tévedtem, akkor valójában valami sokkal nagyobb születik – hitelesség.
A hitelesség vonz
A tökéletesség távolságot teremt.
A hitelesség kapcsolatot.
Az ember, aki beismeri a hibáit:
hozzáférhetőbb,
őszintébb,
szerethetőbb,
és sokkal inkább bizalomra méltó.
Senki sem tud kapcsolódni egy „hibátlan” emberhez, mert ilyen nem létezik. Olyanhoz viszont igen, aki vállalja, hogy ember.
A hiba vállalása a fejlődés motorja
A hibák beismerése felszabadít. Amíg tagadjuk őket, addig ismétlődnek; amint nevén nevezzük őket, máris tanulunk belőlük.
Ezért mondják sokan: nem a hiba a probléma, hanem az, ha nem tanulunk belőle.
A beismerés tehát nem végpont – kezdőpont.
Innen indul a változás, az új megoldások, az új hozzáállás. És sokszor ezek alakítják át legmélyebben az életünket.
A hiba beismerése több mint bölcsesség.
Ez az önmagunkkal való őszinte kapcsolat kezdete.
A fejlődés feltétele.
A hitelesség alapja.
Nem kell félni tőle. A hibáink nem ellenünk vannak – értünk vannak.
Érdemes meghallani, amit tanítanak.
Kép forrása: Open AI Dall-E (AI-generált kép)
