A modern tudomány fejlődése az elmúlt évtizedekben számos új és izgalmas területet nyitott meg az emberi tudat kutatásában. A technológia rohamos előretörése lehetővé tette, hogy olyan finom, de rendkívül fontos hatásokat is megfigyeljünk, amelyek korábban rejtve maradtak. Az elme és a hangok közötti kölcsönhatás különösen érdekes területnek bizonyult, hiszen a zenei ingerek képesek befolyásolni a mentális állapotokat, hangulatot és koncentrációt. A binaurális ütemek, melyek a fülön keresztül történő szinkronizációs folyamatok révén stimulálják az agyat, különösen nagy figyelmet kaptak az utóbbi években. Az egyes agyhullámok, mint a Delta, Theta, Alpha és Beta frekvenciák stimulálásával célzott hatások érhetők el – a mély relaxációtól kezdve a fokozott koncentrációig]. Ehhez kapcsolódik az A4=432 Hz-re hangolt zene iránti növekvő érdeklődés is, amelyet egyes kutatók harmonikusabbnak és természetesebbnek tartanak az emberi elme számára.
Az ilyen frekvenciákra és binaurális ütemekre épülő relaxációs zene egyre népszerűbb, mivel képes elősegíteni a stresszoldást, a meditációt és a mentális kiegyensúlyozottság elérését. Az írás célja, hogy ezen jelenségek mögé tekintve bemutassa a binaurális ütemek emberi agyra gyakorolt hatását, valamint a zenei hatások és agyhullámok összefonódásának összetett mechanizmusát. Meghatározható, hogy amióta a hiteles mérésekhez megfelelő orvosi műszerek rendelkezésre állnak, a világ számos neves egyetemén foglalkoznak a binaurális ütemek agyi hatásmechanizmusával.
Több évtizedes visszatekintéssel nyugtázható, hogy az egyetemi kutatások során írt tanulmányok igen jelentős többsége igazolja a folyamat valódi hatását. Igazság szerint az is megállapítható, hogy a témában szkeptikusok ellenvéleménye szinte minden esetben nélkülözi a tudományos hátteret. Heinrich Wilhelm Dove, porosz fizikus-meteorológus, már 1839-ben felismerte, hogy ha két fülünkben gyakorlatilag izoláltan hallható két, frekvenciájában csak minimálisan eltérő hang, akkor a fejünkben – az agy hallásért felelős alrendszerében – automatikusan létrejön a két hang interferenciája, és így érzékelhetővé válik a két frekvencia közötti különbség hatása. A feltétel: a frekvenciakülönbség legyen 30 hertznél kisebb, különben az agyunk két különálló hangként érzékel. Folyt. köv. (hamarosan)
